Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-05-01 / 33. szám

Olvasd: Apostolok cselekedetei 10:1-8.

“Este, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom; és Ö meghallja az én szómat.” (Zsoltárok 55:18.)

Kis GYERMEK koromban egyik iskolatársam meghívott, hogy nálíuik aludjam. Elfogadtam a meghívást. Vacsora után ő és én meg a házban levő többi gyermekek összegyűltünk egy szobában, és igen boldog estét töltöttünk el társas játékokat játszva. Lefekvéskor, ami nekünk nagyon korainak tűnt, az édesapa összegyűjtötte a családot esti áhítatra, A Bibliából olvasott egy részt, s aztán imádkozott. Imádságában megemlített mindnyájunkat név szerint, és kérte Isten áldását reánk. Ennek az estének az emléke még mindig bennem él, bár nem volt számomra új. Az az otthon, ahol én felnőttem, szintén imádságos embet'ek hajléka volt, s éreztem is hatását egész életemben.

Imádság az otthonban boldogabb családi életet és tisztább társadalmi életet jelent. Isten iránti tiszteletre serkent. Az az otthon, ahol imádkoznak, biztonságosabb helynek tetszik. Az a család, mely együtt imádkozik, együtt is marad.

IMÁDSÁG

Atyánk, otthonaink olyanok, amilyenekké mi tesszük őket. Segíts, hogy imádság helyeivé tegyük őket, ahol Téged tisztel mindenki, és ahol együtt él boldogan mindenki. Jézus nevcben kérünk, Aki igy tanított minket imádkozni: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ... Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

(Imádkozzak végig a Mi Atyánkot most is, és máskor is nagyon gyakran.)

Minden otthon az imádság helye

VASÁRNAP, MÁJUS 4.

Brannock J. W., kereskedő (Kentucky)