Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-03-01 / 32. szám

Olvasd: János 16:12-20.

“Bizony, bizony modom nektek, ... ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.” János 16:20.

EH ANGOLT AN feküdtem a hátamon egy lóhere

illatos réten. Gyógyító csend ölelt köriül. Hirtelenül az örömtől elragadtatott hangú madárdal tört fel az élős övé ny mögül. Egy pacsirta énekelt. A kis dalnok az éneklés győzedelmes gyönyörében emelkedett felfelé, ameddig csak egy csepp folttá vált az égen. Azt hittem, hogy megszakad a szive attól a boldogságtól, ami benne volt.

Egy régi legenda szerint, amikor Jézus a kereszten függött, egy kis madár röpülte körül fájdalomtól gyötrődő testét hangos sírással. Jézus beszéd a kis gyászolóhoz. Megígérte neki, hogy nemsokára öröm és nem szomorúság fogja énekét betölteni; szárnyai nem lesznek a földhöz korlátolva, hanem a menny kapujáig fogja vinni és ott elvegyül éneke az angyalok zenéjével.

Jézus meghalt, de hamar megérkezett a csodálatos hajnal. És akkor József kertjéből szárnyalt fel a pacsirta, szárnyai új erővel teltek megi Mind a mai napig a húsvéti hallelujah-val ostromolja a menny kapuját.

IMÁDSÁG

Édesatyánk, adj minekünk örömteli szivet, amelyik édesebben énekel, mert a fájdalomban hangolták fel. Tanits meg bennünket arra, hogy soha sem kell kétségbeesnünk, mert a győzelmes, élő Krisztusban, életet, reményt és örömet találhatunk. Az ö dicsőséges nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Szomorúságból örömbe — Krisztus beváltja ezt az Ígéretet — (ha elfogadjuk őt, mint Megváltónkat.

Beatrice Plumb (Florida)

Na«pi bibliaolvasás — Zsidókhoz Írott levél 4:1-16.

Én vagyok a feltámadás és az Élet

ÁPRILIS 7, HÉTFŐ