Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-03-01 / 32. szám

Olvasd: Ésaiás 6:1-8 vagy Rómaiakhoz irt levél 5:12-21. “Jaj ugyanis nekem, ha az evangyéliumot nem hir­detem.” I. Kor. 9:16. ^KKOR találkoztam Hannával először, amikor a Pres­bytery bizottsága előtt, mint a lelkipásztori szolgá­latra való jelölt, megjelent. Hasonló bizottságokban hal­lottam, hogy mondották el a jelöltek elhívásaik történe­tét. Néhányan nem voltak meggyőződve az eihivatásuk­­ról. Hanna elhivatása azonban más volt, mélyen átjárta lelkemet. Mikor' még fiatal volt, otthon is, az iskolában is úgy érezte, hogy lelkipásztornak kell lennie. Jó ered­ménnyel végezte tanulmányait és egyetemre ment. 'Mindaddig visszautasította Isten hivását, hogy lelkipász­tor legyen. Mégis három év múlva hozzánk jött és ágy szólt: “Nem bírom tovább. Az Ur azt akarja, hogy lelkész legyek. Elfogadtuk és kiváló tanuló lett. Most már lel­kipásztor és kiváló munkát végez, Krisztus iránti en­gedelmességben. IMÁDSÁG Oh Isten, tedd ma még tudatosabbá bennünk, hogy az a meg­bízatás, amit a mi Urunk az evangélium hirdetésével nekünk adott, az életünk legnagyobb munkája. Legyünk akár lelkészek, vagy laikusok, add, hogy másoknak ezzel az evangéliummal szemben megnyilvánuló szükségük iránt, amit Krisztus maga jött el hir­detni és amelyért meg is halt, fogékonyak lehessünk. Az ö nevé­ben. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: A Krisztus iránti engedelmesség abban nyilvánul meg, ami­kor lélekben és cselekedetben hirdetjük az evangéliumot. E. M. Bailey (Egyiptom) Az engedelmesség kegyelme MÁRCIUS 28, PÉNTEK Napi bibliaolvasás — Apostolok cselekedeteiről 11:1-30,

Next

/
Thumbnails
Contents