Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-01-01 / 31. szám

“Jézus kora reggel, még szürkületkor, felkelvén, kiment és elment egy puszta helyre és ott imádkozott.” Márk 1:35.

I*ARLYLE Tamás irta: “Az imádság az ember lelkének sajátos és legmélyebb szüksége és az is marad örökre.” Valójában az imádság a vallás lelke. Az imádkozás egy belső kényszerítő erő.

Az imádságban az ember tudomásul veszi, bogy van egy hatalom, amely rajtunk túl és rajtunk kívül van. Lincoln Abraham mondotta: “Sokszor voltaim arra kényszerülve, hogy térdre essek és imádkozzak, mert meg voltam győződve, hogy máshoz nem fordulhatok segítségért, csak Istenhez; mert a saját bölcsességem és e világ bölcsessége elégtelennek tűnt fel előttem a mindennapi élet kérdéseinek a megoldásához.”

Az emberiség sohasem fog kinőni az imádkozás szükségességéből. Az imádkozás az emberi elme és szív legmagasabb tevékenysége. Sohase engedjük meg azt, hogy az imádkozás csak a nyomorúság, fájdalom és szenvedés idejére szorítkozzék; azt se, hogy az imádkozás csak kötelességteljesitést jelentsen. Az imádkozás kiváltság, az Istennel való közösségnek drága alkalma. Az Istennel való közösség kiemel minket a mindennapi élet feszültségéből és Isten élő valósággá lesz a számunkra. Az Ur Jézus élete imádkozó élet volt.

IMÁDKOZZUNK!

Urunk, Istenünk, mindenek Atyja! Bármikor beszélünk Hozzád, Te ott vagy velünk. Bármit teszünk, Te segítesz. Add, hogy a Te kegyelmed nőjjön bennünk ma is úgy, hogy a szivünk megnyughasson Benned és életünk a Te szolgálatodra készen legyen. Hallgass meg az Ur érdeméért. ÁmeÁn.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Isten meghallja az ő népét bárhol, bármikor és bármilyen nyelven is imádkozzanak hozzá, Wadsworth R. Jakab (Vermont)

KEDD, JANUÁR 7.

OLVASD: Márk evangélioma 1:32-39.