Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-01-01 / 31. szám

CSENDES PERCEK — QUIET MOMENTS Hungarian Edition of THE UPPER ROOM. VI. évf. 1958. január-február 31. sz. Címlapunk: RUBENS: A KIRÁLYOK HÓDOLÁSA Rubens Petes- Páll (1577-1640), a XVII. század kiváló flamand festője nagyszerű szellemű tehetség és igen jó kiállású ember volt. Fáradhatatlan energiával áldotta meg a Teremtő és képein is erős, egészséges alakok jelennek meg. “A királyok hódolása”, egy igen nagyméretű olajfestmény ma a párisi Louvre múzeumban van, érett festői korszakának jel­lemző darabja, szinposnpás és szemeket gyönyörködtető. Míinden oda irányuil, hogy a pillanat ünnepi hangulatát ábrázolja: a ga'zdag ruházatok, a ragyogó fény, az aranyon és acélon megtörő csillogó sugár s az alakok szabad csoportosulása. A baloldalon álló Józsefet harmonikusan egyensúlyozza a jobboldalon álló harcos. A művész világosan mondja mindezzel, hogy ez örömteljes ünnepi pillanat. Jelentőségteljes pillanat ez az emberiség számára is. A bölcsek messze országokból jöttek Jézusnak, az újonnan született Királynak a’z hnádására. Úgy jöttek, mint különböző emberfajok képviselői. Baltazár, a legfiatalabbat éppen ezért ábrázolja sötét színűnek képünk; középen áll, tiszteletteljesen tekintve a csecse­mő Jézusra, akit Mária nyugodt méltósággal mutat a látogatóknak. Gáspár és Méltehiior a gyermek Jézus előtt térdelnek, aki gyer­meki módon játszadozik a Gáspár által nekiajándékozott arannyal. Rubens képe valóban megkapó, gondolataink azonban két­ségtelenül elkísérik Jézust felnőtt korának esztendeibe is. Eszünkbe jut, milyen keveset törődött ő gazdagsággal és méltósággail, hogy mennyire az embernek a szivét nézte és nem a rangját. Királyok nem látogatták meg őt akkor és egy fejedelem sem volt jelen, mikor keresztre feszitették, vagy amikor feltámadt a halottak közül. Az élő Krisztus magát áldozó szeretőiével ihlet bennünket. Minket is arra kér, hogy adjunk kezünk kincseiből az ő evangéliumának Itthon és minden nép között való terjesztésére, hogy iskolákban, kórházakban, börtönökben, a katonák kö'zött az ö neivéniek dicsősége hirdettessék. Mindenek!'elett Krisztus a'zt kívánja, hogy magunkat adjuk Neki az ő és embertársaink szol­gálatára. Csak igy lehetünk liigaz követői Neki, aki “nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ö szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért.” (Mt. 20:28.) Copyright by the Upper Room. Used by permission.

Next

/
Thumbnails
Contents