Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)
1957-03-01 / 26. szám
OLVASD: Lukács evangélioma 21:33-36. “Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságcsan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.’’ Péld. 1:33. ^GY jámbor szerzetes reggeli elmélkedését végezte a folyamihoz közel fekvő dombon. Egyszerre csak egy férfira lett figyelmes, aki a túloldalról éppen a folyam átúszására készült. Az ember előszöris letérdelt és imádkozott. Azután nekivágott az erőssodru folyamnak, de belefulladt. Később egy másik férfi érkezett a vízhez. Ez minden különösebb előkészület nélkül nekiindult és sikeresen átúszta a folyamot. A szerzetes nem tudta mit is gondoljon. Miként is történhetett meg, hogy az az ember, amelyik imádkozott, ottpusztult; a másik pedig, amelyik nem imádkozott, élve maradt. Gyorsan lesietett a második ember elé, aki ott száritgatta magát a folyóparton és elmondotta néki mindazt, ami reggel óta a szeme előtt végbement. Erre a férfi a következőt válaszolta: “Az az embert, akit ön itt a folyamban elveszni látott, már régóta ismertem. Többször is mondogatta, hogy neki ugyan nincs szüksége imádkozásra, csak mikor nagy veszedelem környékezi. A magam részéről, én már hosszú idő óta rendszeres imaéletet élek és igy megtanultam, hogy Istennel szüntelen való fohászkodás útján állandó közösségem legyen.” IMÁDKOZZUNK! Hadd lássuk meg Uram, hogy szenvedéseink és kudarcaink gyakran annak a következményei, hogy elhagytunk tégedet, az élő vizeknek forrását. Hadd lehessen életem mindenkor belőled táplálkozó, reád támaszkodó, általad vezetett. Az Ur Jézus drága nevében kérlek, Ámen. CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 14. Krikorian Margit (Libanon)