Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-03-01 / 26. szám

Üzenet testvéreimhez.

Sok-sok magyar honfitársunknak most először kerül kezébe ez a füzet. Odaadta valaki, talán szerényen, egy-két ajánló szóval, vagy éppen csak úgy kaptam mástól, akinek először adták. Különös érzés fog el, mert magyarul van és végre, oly sok idegenkedés között, megértem. “Csendes Percek” a cime, mintha választ rejtegetne kétségek között háborgó napjaimra. Amint előveszem Bibliámat, hogy ha megtalálom-é a kijelölt részeket benne, szinte elvisz a hűvös csenddel elém táruló, régi kálvinista templomba.

... Igen, jártam én ott. Talán nemrégen, csak néhány hete is, vagy lelkiismeretem szemrehányóan mondja: bizony alig emlékezel reá.

Ott is igy szólt az Ige, csak más szívvel hallgattam akkor. Szólott Jézusról valaki, de igazán nem jutott el hozzám: szivem zárva volt. Most is, ilyen írott formában, előttem van, jóllehet nem egyedül: messze távolról is elkísérte hozzám az értem mondott testvéri imádság. Vájjon most, az idegen földön, hagyom-é, hogy hazavezessen az Országba, ahol kegyelem és irgalmasság borítja szárnyait árva életem fölé?