Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

“Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, imé újjá lett minden.” II. Korinthus 5:17.

IU OST tavasszal egy özvegy asszonytól kaptam levelet, akt többszáz mérföld messzeségben él egy nagy városban, távol rokonaitól. Dolgoznia kell, hogy fenntarthassa magát. Két éve súlyos operáción esett át, melyet hossz« betegeskedés követett. Fiatal asszony korában keresztyén volt, de később eltávolodott Istentől. Férje halála után, mintegy négy éve most, visszafordult Istenhez s újra eljött a templomba.

Ezt irta levelében többek között: “Szép böjti istentiszteleteket tartunk templomunkban s én nagy lelki, élményeket nyerek belőlük. Igazán nagyon szeretem kicsiny egyházunkat. Nehezen tudnám leírni érzéseimet, de úgy érzem, mintha az egyház egy darab volna belőlem s csodálkozom, hogy is tudtam meglenni nélküle eddig is. Egészen más most az életem. Minden szinte oly könnyűnek látszik, ami eddig oly súlyosan nehezedett reám. Bárhova menjek, érzem, hogy Isten velem van. Még szomorú magányom sem bánt már többé és betegségemet, fájdalmaimat is könnyebben hordozom.” — Bizony, Jézus Krisztus ismerete az, ami igazán életet ad mindenkinek.

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Atyánk! Bocsásd meg nekünk, hogy életünket sokszor Tenélküled próbáltuk leélni. Add nekünk azért, kérünk, hogy megismerhessük Krisztust, és azt az örömet és győzelmet, amelyet csak ő adhat szivünkbe, őérte kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Vájjon igazán élek-e én, vagy csak céltalanul töltöm el életeim napjait, egyiket a másik után?

Wayne A. Lamb (Tennessee)

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 3.

OLVASD: Galátziabeliekhez irt levél 6:1-10.