Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

OLVASD: Római levél 5:1-11.

“Azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, 'nem lasonlithatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.” Róma 8:18.

UJARÁTOM kitűnő üzletember volt. Mindenkitől csaki elismerést hallottam felőle, hogy mily eredményesen és kifizetődő módon vezeti a vállalatot, ahol néhány íve alkalmazást nyert. Megkérdeztem tőle, hogyan csitulja a dolgot a nehéz gazdasági körülmények ellenére ;s olyan jól. “Egyszerű a dolog” — válaszolta, — “pontsán fel kell mérni, hogy mennyi anyagba, mennyi munkába kerül egy-egy árucikk gyártása, mennyi hasznot remélhetünk az eladásából, úgy, hogy a vevők is jól járjanak.”

Elgondolkoztam válaszán. Eszembe jutott, hogy sok keresztyén ember is valami üzletnek gondolja Istennel való dolgát. Azt gondolja, hogy cselekedeteivel, vagy éppen szenvedésével “megvásárolhatja” Isten kegyelmét. Pedig az Igéből világosan előttünk áll, hogy e kettőt még csak hasonlítani sem lehet egymáshoz. Bizony szánalmas lenne sorsunk, ha Isten a mi mértékünk szerint áldana meg minket. Szenvedések közepette is legnagyobb vigasztalásunk, hogy Istentől elkészített örökségünk mérhetetlenül nagyobb, mint amivel mi egyáltalában megérdemelhetnénk.

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Atyánk! Hálát adunk néked a mi üdvösségünk biztos reménységéért. Hogyan kételkedhetnénk Tebenned? Krisz. tusban minden jó és tökéletes ajándékot elkészítettél számunkra: add, hogy élhessünk azokkal a Te neved dicsőségére. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Sem halál, sem élet ... el nqm választhat minket Istennek szerelmétől.”

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 21.

Nario Fukazawa (Japán)