Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

OLVASD: Mózes második könyve 24:3-8.

“Lerontunk okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, foglyul ejtve minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.”

j^|ÁRIA barátnőm festőművész volt, amikor évekkel ezelőtt utoljára láttam. Azóta csendes, szorgalmas háziasszony lett, mint én magam. Pedig ha valakinek, hát neki ugyancsak külölönös természete volt. Minden és mindenki ellen lázadó magatartása után alig értettem meg, hogyan mehetett férjhez egy jónevü kereskedőhöz, aki teljes életét a legszigorúbb erkölcsi szabályok szerint élte le. ‘ Hogyan történhetett?” — kérdeztem tőle.

“Én soha nem voltam képes igazán különbséget tenni fehér és fekete, jó és rossz között” — felelte barátnőm. “Saját elképzeléseim lettek úrrá rajtam és én azt hittem, hogy valami egybefolyó szürkeségből áll az élet. Mintha ködben tévedtem volna el, olyannak éreztem magam férjem tiszta, világos életútja mellett. Neki erős hite volt Istenben és számára nem volt megalkuvás a rosszal szemben, vagy közömbösség a jó iránt.” Megláttam, hogy mily nagy szüksége volt férjének erős, tántoríthatatlan hitére, amely lassanként az ő életében is világosságot gyújtott.

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Atyánk! Megvalljuk előtted, vétekesek vagyunk abban, hogy a magunk gondolatait előbbre valóknak tartjuk, mint a Krisztus evangéliumának tiszta, életre vezető útját. Bocsáss meg ezért nékünk és add, hogy mostantól fogva hűségesen keressük és engedelmesen fogadjuk el akaratodat. Jézusért kérünk, hallgas meg minket. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Nem kifogásokat keresőkre, hanem Istennek egedelmeskedő lelkekre van szüksége a világnak.

Barron Edith Mária (Kalifornia)

PÉNTEK, FEBRUÁR 8.