Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

PÉNTEK, FEBRUÁR 1.

OLVASD: Zsoltárok könyve 107:21-31.

“Azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, -amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. Filippi 3:14.

|z ŐRÜNK legnagyobb magyar igehirdetője, Ravasz László mondotta: “Nekünk egy ős emberi végzetet kell leküzdenünk. Azt, hogy felejtünk, ahol emlékezni kellene, és emlékezünk, ahol felejtenünk kellene.’’

Mi az, amiről tehát azt mondhatjuk, hogy hátunk megett van? Bizonyára nem a hősök, vértanuk példája: azok mindörökre előttünk lesznek példakép gyanánt. Hanem mögöttünk van és feledni is kell a hiábavaló álmokat, a tegnap kishitűségét, a múlt sötétben botor-j káló tévedéseit. Jó, hogy elmúltak s ne is jöjjenek életre soha többet.

(Minden tehetségünket, lelki erőnket az előttünk lévő feladatokra kell irányítanunk: tisztítani a rosszat, építeni a jót; megtartani azt, ami igaz, és eltörölni a hamisságot: vállalkozni mindenre, ami életet, békességet szolgál, és visszautasítani mindent, ami nyomorúságot, háborúságot szül. S mindezt nem fél-szivvel, tétovázó kézzel, hanem “célegyenest”, teljes lélekkel, minden erővel előbbre vinni.

Isten erre hívott el minket, és ezt az élét-utat koronázza meg az üdvösség hervadhatatlan koszorújával.

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Atyánk! A mai napon is megállunk előtted s kérjük segítségedet az élet új harcaihoz. Adj nekünk erőt, hogy szakíthassunk a tegnap minden bűnével s őszintén keressük a Te akaratodat mai feladataink teljesítésében. Jézusért kérünk, légy velünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

A keresztyén ember nem a tegnap emlékeire, hanem a holnap reménységére épp- N. M.