Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

OLVASD: János evangéliuma 15:18-27.

“Én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké: az igazságnak Lelkét.” János ev. 14:16-17.

QYÜLEKEZETÜNKBEN látogató-evangélizációt terveztünk. Presbiterek mentek ki páronként meglátogatni minden családot, hogy templomba hívogassák őket, buzdító szóval forduljanak feléjük. Volt két fiatal emberünk, akik ezt a szolgálatot sohasem végezték azelőtt s ugyancsak húzódoztak tőle.

Tartottunk egy imaórát, amikor Isten Lelkének segítségét kértük a látogató presbiterek számára. A végén ez a két fiatal ember is elszánta magát, jóllehet egyelőre csak néhány ismerősebb család felé indultak el.

Mielőtt még az elsőhöz elérkeztek volna, a kitörő nyári zivatar elől meg kellett húzódjanak egy teljesen ismeretlen házban. Jóleső érzés töltötte el szivüket, amikor beléptek s a családfőt éppen Biblia olvasás közepette találták.

Szívesen, sokáig elbeszélgettek közös lelki élményeikről, az egyház dolgairól, s mint Krisztusban testvérek, úgy váltak el egymástól. Igaz, nem hosszú időre, mert a következő vasárnaptól kezdve az egész család hűséges tagjává lett az egyháznak.

Bizony. Isten Szent Lelke vezette őket oda azon az esős délutánon.

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Atyánk! Ma is Te eléd hozzunk minden dolgunkat, kérdésünket, és gyermeki bizalommal várjuk Lelkednek válaszát. Kérjük, nevelj minket arra, hogy minden igazságra elvezető erejében bizhassunk teljes éltünkben. Jézusért kérünk, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Jézus Lelke eloszlatja kételkedésünket.

Oliver A. W. (Oklahoma)

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 24.