Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 17., OLVASD: Római levél 8:16-21.

“Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom néktek; nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, se ne féljen." János ev. 14:27.

mjlLES, a ceyloni keresztyének egyik hires vezető férfia mondta egy alkalommal: “Imádkozhatunk menedékért de sohasem menekülésért.”

Az ember ösztönösen is vágyakozik arra, hogy életét biztonság, megtartó védelem vegye körül. Kívánjuk mindnyájan, hogy csendes, biztonságos helyen töltsük életünket ebben a kavargó, veszélyekkel forrongó világban.

Hanem a lelki biztonság dolga más kérdés. Arra nem elég a jól védett, nyugalmas földi hajlék. Ahhoz Isten lelkének ereje szükséges, amely átsegít minket minden megpróbáltatáson, és abban találjuk meg "Istennek békességét, amely minden értelmet felülhalad.” (Filippi 4:7.)

VI. György angol király egyik újévi rádió-szózatában ezt a néhány jólismert mondatot idézte: “így szóltam az őrállóhoz az Uj Esztendő kapujában: Adj nekem világosságot, hogy biztonságban induljak el az ismeretlen jövedő felé! És ő igy válaszolt: (Menj ki a sötétségbe és tedd kezed az Isten kezébe. Jobb lesz neked az, mint bármi más világosság, és bizonyosabb, mint minden ismeretes útjaid.”

IMÁDKOZZUNK!

Istenünk, Édes Atyánk! Mint sötétben ülő, félelmes szivü gyermekek, úgy keressük a Te kezednek bátorító, eligazító erejét. Adj nekünk hitet, hogy bizodalmunkat ma is csak Benned vethessük. Tudjuk, hogy a Te békességeddel a szivünkben nincs mit félnünk az ismeretlen jövendőtől. Ezt kérjük, és ezt köszönjük meg Neked Jézus által, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Kezemet Isten kezébe teszem, hogy ö vezessen át az életen.

Cook H. Harold (Anglia)