Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

KEDD, JANUÁR OLVASD: Máté evangéliuma 10:1-8.

“Elmervén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.’’ Márk ev. 16:15.

I^ TANÍTÓ éppen ezt a verset olvasta fel: “Elmenvén

e széles világra ..amikor egy fiúcska szólásra jelentkezett és ezt mondotta: “De tanító úr kérem én azt hiszem, hogy mi nem nagyon tudunk elmenni mindenhova. Talán küldbetnénk valamit magunk helyett inkább?”

Igen, Isten adott valamilyen tehetséget mindnyájunknak; egyiknek többet, másiknak kevesebbet, de adott. Valamelyikünknek azt, hogy jó szónok, másnak, hogy ügyesen tud Írni, ismét másnak, hogy eredményes üzletember lehet, építőmester, tanító, vagy számtalan más tehetség birtokosa.

Isten nem is kívánja el tőlünk, hogy mások próbáljunk lenni, mint amik vagyunk. Azt viszont elvárja, hogy fejlesszük, ápoljuk, használjuk a tehetséget, amivel megáldott minket, és hogy azt az Ő dicsőségére ajánljuk fel életünkben.

Isten nem azt a feladatot adta mindenkinek, hogy távol otthonától, valahol messze idegenben szolgálja az evangélium ügyét, hanem azt, hogy éppen ott megtegyünk érte mindent, ahova állított. Tudjuk, hogy szolgálhatunk Neki mindennel, amink van, szavunkkal, anyagi javainkkal, imádságunkkal, szeretetünkkel.

IMÁDKOZZUNK!

Atyánk! Könyörgünk Hozzád, hogy egyek lehessünk minden gyermekeddel e világon. Kérünk, állíts minket áldott szolgálatba életünk minden útján, és hogy tehetségünket teljesen odaszenteljük Országod építésére. Legyen meg azért a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. Jézus által, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Életünk, tehetségünk mind az Istené.

Whittier Rákhel(Maine)