Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

VASÁRNAP,JUNIUS 16.

OLVASD: János evangéliuma 14:1-7.

“Imé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Máté ev. 28:20.

H|ESSiZE a pusztába jártunk ki istentiszteletet tartani.

Régi fatemplom köré gyűlve vártak érkezésünkre az emberek. A szolgálat után még egy utunk volt: meglátogatni egy magányban élő öreg bácsit, akinek már nem volt annyi ereje, hogy eljöjjön a templomba. Csendes szomorúság fogta el szivünket, valahányszor beléptünk kunyhójába. Sajnáltuk, hogy magában, elhagyatottan él. Mondta is nem egyszer, hogy jólesik neki, ha valaki eljön hozzá.

“De, — mondta az öreg — nem érzem magam egyedül. Emlékszem, hogy amint nőttem, úgy lettek egyre többen és többen mellettem az emberek, majd, hogy megöregedtem, úgy fogytak is el körülöttem lassanként. Hálás vagyok Istennek, hogy azért egy valaki velem volt minden nap, csakúgy, mint ma is: Jézus Krisztus.”

Halálos ágyán is, évek múlva, ezt kérte tőlünk: “Ne sajnáljatok, hogy én most elmegyek. Jézus nem azt mondta, hogy az én életem végéig, de a világ végezetéig velem lesz.”

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Atyánk! Köszönjük a hitnek boldog bizonyosságát, hogy nem hagytál minket árvákul e világban, és mehetünk hozzád úgy, mint ahogyan most is, az imádság útján, és együtt lehetünk Tevéled. Fogadj el minket, Krisztusért kérünk, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Jézus Krisztus mia is velem van!

I. C. Williams (Kentucky)