Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

HÉTFŐ, MÁJUS 27.

OLVASD: János ev. 8:26-32.

“Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgálta az Isten akaratát, elaludt.” Csel. 13:26.

LEGTÖBB ember kész és hajlandó a jót cselekedni.

(Minden jó cselekedetet egy bizonyos lelki-kielégültségi érzés követ. Az azonban nem biztos, hogy az emberi jócselekedet Isten szempontjából is jó cselekedet. Ha nem is tudjuk pontosan a kettő között a különbséget, legalább annyit tudunk, hogy van közöttük különbség.

Az Isten akarata szerinti cselekedet több, mint jó cselekedet. A legjobb emberi cselekedettel is legfeljebb emberi célt szolgálhatok, mert Istent kizárólag csak azzal és azokkal a cselekedetekkel szolgálhatom, amik az Ő akaratának megfelelnek. Dávid igazi nagysága mindig, akkor vált nyilvánvalóvá, amikor az emberi érdekeket és célokat Isten akaratának alárendelt. Emberi természetünkben van a legnagyobb akadálya Isten tökéletes szolgálatának: túlságosan bízunk képességünkben, tudásunkban és egyebekben, amik meggátolnak bennünket abban, hogy életünket tökéletesen Isten akarata alá vessük. Ő jól tudja, mennyire véges a mi tudásunk, bölcsességünk, csak mi feledkezünk meg erről igen gyakran. Szabadulásunkat elvégezte Fia elküldése által, tökéletes akaratát Benne adja tudtunkra.

IMÁDKOZZUNK!

Köszönjük neked Atyánk, hogy elhívtál bennünket a Te szolgálatodra és akaratod cselekvésére méltattál. Ez pedig nem érdem szerint történt, hanem kegyelmednek mértéke szerint. Állíts bennünket magad elé, hogy dönthessünk véglegesen Te melletted. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

A'z Istennek való szolgálat nem az akarat, hanem az alázat kérdése.

Brodhead D. Károly (Pennsylvania)