Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

HÉTFŐ,MÁJUS 13.

OLVASD: Zsolt. 103:1-11.

“Áldjad én lelkem az Urat és egész bensőm az ő szent nevét.” Zsolt. 103:1.

JGY alkalommal idős atyám ágya mellett térdeltem és aggódó szívvel ezt súgtam neki: “Ugye nem félsz Apám?” Nagy, fényes szemei tágra nyíltak a meglepetéstől. “Hogyan félnék”, mondta, “az Ur, aki velem volt egész életemben, velem lesz a legvégsőkig.” Ez a győzedelmes bizonyságtétel áldás volt számomra bosszú éveken át!.

Nem csoda, hogy a zsoltáriró ajka dicsérő énekre nyílt, amikor felsorolta, milyen csodálatos módon fejezi ki Isten irántunk való szeretetét. Isten megbocsátja a bűnt, meggyógyítja a betegségeket, haláltól ment meg életeket, szeretettel és kegyelemmel koronázza meg gyermekeit és újra-meg-újra megelégiti őket.

Mi többet kívánhat az ember, mint bocsánatot, gyógyulást, megváltást, biztonságot és megújulást? Az Ur Ígéretei biztos védelmet adnak életünk számára attól a pillanattól kezdve, hogy bizalmunkat beléje vetjük, egészen az örökkévalóságig.

IMÁDKOZZUNK!

Édesatyánk, olyan könnyen megfeledkezünk hatalmadról és kegyelmedről. Engedd éreznünk, úgy mint soha eddig, hogy a Te oltalmadban vagyunk. Cselekedd, hogy bizzunk mindig szeretedben, járjunk erődben és győzzünk Szent Lelked ereje által. Jézus nevében, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Az Ur, aki velem van most, soíha sem fog elhagyni.

Kingswood Ruby I. (Ontario)