Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

OLVASD: Máté evangéliuma 6:5-15.

“Ti azért igy imádkozzatok.” Máté ev. 6:9.

Az egyik este színes filmeket néztünk végig, amelyeken át szinte beutaztuk egész 'Európát barátaimmal. Az egyik képen Svájc legszebb látványosságát láttuk, a fenséges, jéggel csillogó Matterhorn hegység csúcsát.

Az imádságban is életünk legmagasztosabb csúcsain állunk meg. Ott vagyunk égig érő magasságokban Jézussal, amikor az Ő imádkozó «életére gondolunk. Az Ű számára is a legtöbbet az imádság felemelő ereje jelentette.

Jézusnak személyes kapcsolatot jelentett az imádság, személyes viszonyt az Ő Atyjával. Gondolatának elcsendesedése, jellemének ereje, szeretetének forrósága mind az imádságból, Atyjával való személyes közösségéből származott. Isten olyan valóságos volt számára mint amilyen valóságos volt a körülötte élő világ minden nyomorúsága és szenvedése. Az imádságban ölelt« magához Jézus Isten teljes nagyságát és érezte me; csodálatos közelségét.

Azért is imádkozott, hogy minket is imádságr: tanítson.

PÉNTEK, JANUÁR 11.

IMÁDKOZZUNK!

Istenünk, Édes Atyánk! Emelj fel minket is az imádsá magasságaiba, ahol lelkünk szemével megláthatunk Téged és te jes közösségbe forrhatunk Atyai sziveddel. Tuajuk, hogy ebbe rejtetted el a győzelmes élet titkát, s köszönjük, hogy részt adti nekünk is e kegyelemből. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Az imádság Istennel való lelki közösségünk.

Ward W. Ralph (Pennsylvania