Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)
1957-05-01 / 27. szám
MÁJUS 8 OLVASD: Példabeszédek könyve 22:1-11. “Tanítsd a gyermeket az útra, amelyen járnia kell majd." Péld. 22:6. J|MIG szülei a legújabb kis jövevényt várták a családba néhány száz mérfölddel arrébb, egy kisfiú nagyanyjánál töltötte azt a néhány napot. Eljött az este s a kisfiú hazavágyott. Annál azonban bátrabb volt, semhogy sírva fakadt volna. A másik este is csak úgy volt. Nagymamája, hogy vigasztalgassa, odaült ágya szélire, s valami vidám kis dalocskával próbálta elterelni más, derültebb mezőkre a gyermek gondolatait. Hanem még az elején egy kis kéz érintette meg karját, s hogy megállt az énekben, igy szólt a kisfiú: “Énekelj nekem egy Jézus-éneket. Én azokat szeretem a legjobban.” |S a nagymama engedelmesen kezdte halkan énekelni a dicséretet: Szellő rezdült az olajfák árnyain át, S Jézus szavával megtelt a csillag-világ ... Egy hang nem sok, annyit nem szólt a fiúcska. S még vége sem volt igazán az éneknek, aludt is csendben, szorgalmasan. Nagyanyó csendes fohásszal állt fel az ágy mellől: “Bárcsak a Jézus szavával telnék meg minden emberi szív." IMÁDKOZZUNK! 6h Atyánk! Bocsásd meg nékünk, amikor nem törődünk jól a mi gyermekeinkkel, s nem emlékezünk meg szavadról, hogy “ilyeneké a mennyeknek országa”. Hadd legyünk gyermekek szivünkben, hogy békénk is legyen oly tökéletes, mint az ö békességük. Jézus nevében kérünk, Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Tanítom gyermekem Isten útjaira. De melyik úton járok én? Ottinger Ruth (Észak Dakota) SZERDA,
