Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

IGE ÉS KENYÉR

Csak a háládatlan szivü ember életében van ellentét a kettő gondja között.

Jézus mélységesen megindult az emberi nyomorúság láttán. Szinte elfogult szeretettel vette körül az éhezőket, a kisemmizetteket, akiknek nem jutott részük e világ gazdagságából. Hirdette minden ember kenyérhez és élethez való jogát s hogy keresztyén közösségben tűrhetetlen állapot egyesek dúskálása, mig mások éheznek és rongyoskodnak. A másik emberért való felelősséget halálosan komolyan értette Krisztus és megáldotta a kenyérért való becsületes küzdelmet, amikor igy tanított imádkozni: “A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.”

Ugyanakkor nem tévesztette szem elől, hogy “több a lélek, hogynem a test és nagyobb az élet, mint az eledel.” Negyven napi böjtjében előbbre helyezte az Istennek való engedelmességet a kenyér gondjánál; óva intette tanítványait a világias kapzsiságtól, mert “mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő leikében kárt vall?” Bálványimádásnak bélyegezte a fösvénységet és számtalanszor emlékeztetett a hiábavaló gazdagságra, amelyet bizony mindnyájan itthagyunk ezen a földön.

Isten uralma alatt nincs ellentét a lélek élete és a test gondja között. Minket a kenyér gondja nem elválaszt ,hanem még inkább összekapcsol Istennel. Isten, aki számontartja az ég madarait és felruházza a mezők liliomát, mennyivel inkább gondot visel embervilágunkról, akikért egyszülött Fiát küldte, hogy “életük legyen és bővölködjenek.”?

N. M.