Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-03-01 / 26. szám

“Az Istennek pedig legyen hála az Ö kimondhatatlan ajándékáért.” II. Kor. 9:15.

j^|EG LÁTOGATTAM egyszer egy asszonyt, aki éppen

borzasztó lelki gyötrelmek között volt. Férje öngyilkosságot követett el. Hiábavaló volt minden vigasztaló szó. Tudta, hogy az öngyilkosságért őt terheli a felelősség, mert állandó nyügösködésével ,és vádaskodásaival kibirhatatlanná tette számára az életet. Azt mondta: “Nem voltam tudatában annak, hogy mit cselekszem, mindaddig, mig halva nem láttam őt. S akkor már túl késő volt.”

Minden nap vétkezünk gondolatban, beszédben, és cselekedetben. Mindaddig nem látjuk át, hogy igazában mi is a bűn, mig rá nem jövünk arra, hogy Jézus halálát is éppen a mi bűneinkhez hasonló bűnök okozták.

Ostobaságunk, vakságunk és gonoszságunk fesziti Öt keresztre újra meg újra. Amikor Reá nézünk, a Keresztrefeszitettre, akkor döbbenünk rá, hogy micsoda a bününk és mire képes az. Méltán sújt le bennünket a szégyen és borzadály.

Ne essünk azonban kétségbe a szégyenteljes dolog miatt, amit a mi bününk cselekedett. A mi bűnünknél is nagyobb Krisztus szeretete. Az Ő mindent legyőző szeretetében ismerhetjük meg a bocsánatot, a bűntől való szabaditást és az új élet élésére szükséges erőt. Hit által mi is osztozunk abban a győzelmében, mely meggyőzi a világ bűnét.

Az Ö föltámadása az én győzelmemnek is titka.

IMÁDKOZZUNK!

Istenünk, jó Atyánk, dicsérünk és áldunk azért a nagy szeretetért, hogy Magadat adtad érettünk szent Fiad, a Jézus Krisztus által. Áldj meg minket, hogy hitben elTogadjuk őt és osztozzunk az ö, bűn és halál fölött való győzelmében. Az ő nevében könyörgünk, aki igy tanított imádkozni minket: “Mi Atyánk, ki vsgy a mennyekben ...” Amen. Edwards Maldwin (Anglia)

VASÁRNAP, ÁPRILIS 28.

OLVASD: II. Korinthusi levél 9:8-15.