Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-03-01 / 26. szám

HÉTFŐ,ÁPRILIS 22.

OLVASD: Zsoltárok könyve 23. rész.

“Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.” Zsolt. 23:4.

|| ALÄLRÖL és halhatatlanságról szólt a prédikáció s a lelkiész közben a következő történetet mondta el:

Egy apa a kisfiával sétálni ment a mezőre. Gyönyörű délelőtt volt. Nagy örömmel indultak útnak.

Amint séta közben egy keskeny hídhoz értek, a fiúcska igy szólt: “Édesapám, én félek. Nem merek keresztül menni a hídon.” Az apa kézenfogta a kisfiút és igy biztatta: “Ne félj, kisfiam, itt van édesapád veled, és erős és biztos a hid.” Átérve, tovább folytatták útjukat a zöld természetben és gyönyörködtek annak szépségében.

Amint hazafelé tartottak, a fiúcska ismét megszólalt: “Édesapám, nem merek átmenni a hídon.” Az apa megint megbiztatta, hogy nincs mitől félnie. S a kisfiú azért csak még mindig félt. Akkor az édesapa karjaira vette s a fiú nemsokára elaludt. Mikor felébredt, megint csak azt mondta: “Édesapám, úgy félek átmenni a hídon.” — “Fiacskám, — felelt az apa, — már átjöttünk a hidon s már itthon is vagyunk.”

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Atyánk, űzd el szivünkből a félelmet. Oltsd mindenikőnk szivébe a Te Szentlelked jelenlétének tudatát. Végy körül bennünket szent karjaiddal és adj tartós békességet sziveinknek. Szerető Urunk és Megváltónk nevében kérünk, Amen.

Temple B. Y. Erzsébet (Kalifornia)