Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-03-01 / 26. szám

OLVASD: Lukács evangélioma 23:44-49.

“De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!” Luk. 23:21.

JÓIÉRT nevezzük nagypénteket “nagy”-nak? Vagy más

nyelveken “jó”-nak (“Good Friday”)? Mi “nagy vagy jó” történt ezen a napon? Hát nem ezen a napon szenvedett és halt kínos halált Jézus? Hát nem ezen a napon kiáltott Jeruzsálem népe igy: "Feszítsd mag! Feszítsd meg őt’? Ha azt nézzük, hogy mi történt Jézussal és hogy hogyan viselkedett a nép, — semmi nagyot és semmi jót nem látunk Nagypéntekben.

Micsoda hát mégis a nagy és jó abban, ami ekkor történt? Az, hogy ekkor vált igazán nyilvánvalóvá Isten irántunk való szeretetének egész gazdagsága. Az, hogy azon a napon Jézus, Isten Fia életét tette le a kereszten, — nem, mintha az életkörülményeknek esett volna áldozatul csak úgy “véletlenül”, hanem éppen az Ö menynyei Atyja akaratából. Azon a napon Isten felőlünk való akarata egy nagy cselekedetben nyilvánult meg. “Az Isten pedig a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róm. 5:8.)

Nagypéntek valóban nagy és jó. Tragédiája mögött ott látjuk Isten soha nem-szünő szeretetének ragyogását és Krisztus által való mérhetetlen bocsánatát.

Nagypéntek fénye nagyobb, mint annak sötétje.

IMÁDKOZZUNK!

Atyánk, ellened való bűneink miatt méltatlanok vagyunk szeretetedre. Mindazonáltal megalázzuk magunkat Teelőtted és bocsánatért könyörgünk Hozzád. Részeltess ma is válságodban Krisztus által, ki életét adta miértünk. Az ö szent nevében kérünk. Ámen. Chilcote Q. Russel (Tenneszee)

KEDD, ÁPRILIS 16.