Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-03-01 / 26. szám

OLVASD: Márk evangélioma 11:1-6.

“Mondjátok: Az Urnák van szüksége reá.” Márk 11:3.

SJOKSZOR olvastuk Jézusnak ezt az utasítását. Két tanítványának szólt. Azért a számárért küldte őket, amelyen Jeruzsálembe való diadalmas bevonulásakor ült. Amint Jézus előre meg is mondta nekik, valaki megkérdezte őket, hogy miért viszik el a szamarat. Azt a választ adták, amit Jézus adott a szájukba: “Az Urnák van szüksége reá.”

Hogyan viselkedünk mi, ha az Urnák szüksége van valamire? Neki szüksége van reánk és mindenünkre, — az erőnkre, tehetségünkre, pénzünkre, időnkre, szeretetünkre, szolgálatunkra, szeretteinkre, — mindenre.

Talán ellene szegülünk, amikor bennünket szolgálatira hiv? Vagy pedig .feloldozzuk magunkat eddigi más kötelmeinktől, hogy felszabaduljunk az Q szolgálatára? Vájjon készségesen adjuk-e mindenünket az Ur szolgálatára? Vidám szivvel adjuk-e tehetségeinket az Isten munkájára? Lehet valaki a családunk tagjai között, akit Krisztus hiv s ő szívesen is menne az Egyházban való önkéntes szolgálatra vagy idegen világrészeken való missziói munkára. Vájjon féltve őt, tiltakozunk-e az ő szolgálat-vállalása ellen, vagy örömmel adjuk áldásunkat reá és biztatásunkat neki, mert átlátjuk, hogy az Urunknak van szüksége reá?

Az Urnák félreérthetetlenül szüksége van reánk, — mindannyiónkra és mindenünkre.

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Atyánk, könyörgünk Hozzád, hogy Krisztusunk vonuljon be ma diadalmasan a mi életünkbe is. Töltsd meg a szivünket iránta való nagy szeretettel, hogy vig szivvel fogadjuk, ha minket magunkat hiv, vagy szeretetünk és szolgálatunk ajándékait kéri. Áldott nevéoen kérünk. Ámen.

Bennington P. Geneva (Minneszóta)

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 11.