Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

OLVASD: Zsoltárok könyve 64. rész,

“Örvendezni fog az igaz Istenben és hozzá menekül; és dicsekedni fognak mind az egyenes szivüek.’’ Zsoltárok 64:10.

ARANDOK atyáknak’’ nevezi a történelem azokat a telepeseket, akik 1620-ban telepedtek le Amerika földjén. (Megérkezésük után, 1623-ban, nagy szárazság volt a vidéken. Pusztulás fenyegette az aratást, amely megtartotta volna életüket a hosszú tél idején. Buzgón, kitartóan imádkoztak. Küld-é Isten esőt? — kérdezték sokan. A bennszülött indiánok csak figyelték őket. S a zarándok atyák egyre imádkoztak. Sokára ugyan, de még időben, felhők kezdtek gyülekezni az ég alján, s lassan megeredt az eső, napokra, bőségesen. Termésük, élelmük mentve volt. Még egy pogány indián is igy szólt: “Bizonyára látom, hogy jó a ti Istenetek.”

Soha nem (hiábavaló az őszinte imádság, még akkor sem, ha látszólag késik reá a válasz. Számtalan bizonyság mutatja, hogy aki imádsággal erősiti meg magát, bizalommal és reménységgel tekint minden veszély és nyomorúság elé. “Semmi felől ne aggódjatok ’ — mondotta Pál apostol — “hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tarjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” (Filippi 4:6.)

Isten bizonyosan válaszol, akarata és böcsesége

szerint.

IMÁDKOZZUNK!

Drága Mennyei Atyánk! Add nekünk, kérünk, kegyelmedet életre és imádságra, a Te akaratodban való megnyugvásra. Minden bizodalmunk és segítségünk csak Benned van, aki szerettél minket Krisztusban. Általa hallgass meg most is minket. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Az igazi imádság nem Isten akaratát szeretné megváltoztatni, hanem azt akarja, hogy ahhoz még hűségesebben ragaszkodjunk.

Mowatt Lidia (Ontario)

HÉTFŐ, JANUÁR 7.