Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-03-01 / 26. szám

OLVASD: János evangélioma 5:25-39.

“Nem a magam akaratát cselekszem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.’’ Ján. 5:30.

| STEN akaratát csak úgy tölthetjük be, ha a magunkét alávetjük az ő akaratának. Csak egyetlen akarat érvényesülhet, — Istené. Krisztus felismerte ezt az egyetlen akaratot, amikor igy szólt: “Nem a magam akaratát cselekszem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.”

Magasztos látvány az olyan ember, aki imádság útján keresi Isten akaratát. Ez által az ember nyugtalan lelke nyugalmat talál a Mindenható jelenlétében.

Az imádság Istennel való társalkodás. Alkalom arra, hogy megbeszélgessük Istennel az élet problémáit, bajait és áldásait s az Ö akaratát kutassuk. Alkalom arra, hogy Istennek minden Ö jó adományát és tökéletes ajándékát megköszönhessük. Mindazok, akik közösséget tartanak fenn Istennel, találnak munkát Isten szolgálatára és nyernek erőt a szolgálat elvégzésére.

Az Istennek való engedelmesség belső kapcsolat Isten és ember között. Nem valami külsőleges kapcsolat. Olyan eredménye az életünknek, melyre eljutni s melyet fenntartani csak Istennel imádság útján való állandó, bensőséges lelki közösség által lehet, az Ö akaratát keresve. Engedelmeskedni Istennek annyi, mint az Ő akaratát cselekedni.

Vajjoii el lehet-e rólam mondani, hogy én az Atya akaratát cselekszem?

IMÁDKOZZUNK!

Mennye! Atyánk, a Te jelenlétedben gyönyörködik a mi lelkünk. A Veled való közösség által segits, hogy fürkésszük felőlünk való akaratodat. Segits bennünket, hogy a Te akaratodat cselekedjük és Néked éljünk ma is. Áldott Idvez tönk nevében kérünk. Amen.

Ferrer M, Kornél (Fülöp-szigetek)

SZOMBAT, MÁRCIUS 30.