Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-03-01 / 20. szám

OLVASD: Márk., 11:1 -11.

“Monda néki Pilátus: Mit cselekedjem Jézussal, akit Krisztusnak hívnak.” Máté 27:22.

piLÁTUS, a római ‘helytartó, nem tudta miit tegyen Krisztussal. Olyan idegen, ismeretlen volt előtte az egész lénye, mintha egy távoli plánétáról hozták volna elébe. Sokaknak, akik látták Krisztus Jeruzsálembe való bevonulását, ilyen érthetetlen volt az élet Fejedelme, mint Pilátusnak. Nem tudták, mit cselekedjenek vele. Talán virágot is szórtak a lába elé s elfogadták, mint Jeruzsálemnek egy Ihires vendégét, de nem tudták elfogadni, minit személyes Megváltójukat. Sokan kiál ózták “hozsánna, ihozsánna”, de nem gondoltak arra, hogy a szavak arany tálcáján felkínálják neki szivük hódolatát is.

Mi, hogy nézünk az élet Fejedelmére? Ha csak szánkkal valljuk őt Urunknak és a mindennapi élet kicsiny eseményei azt bizonyítják, ‘hogy nem ismerjük Öt, semmik vagyunk. Az igaz keresztyénség nemcsak templomiba járás. Nemcsak gyér alamizsna-osztás, hanem dinamikus győzelmes élet. Az az élet, amelyet Krisztussal, az Ő társaságában, az Ő vezetése alatt élek.

Hőisiesség, öröm, győzelem fakad abból, ha azt erezhetem, hogy a Szentháromság második személye az otthonomban van. Velem lakik, a szivemben lakik.

IMÁDKOZZUNK!

Krisztus, életünk Ura ,azt szeretnénk, hogy az egész világ lássa, hogy mindennap s mindörökké te vagy a szivünk királya. Add, hogy életünk kicsiny áldozatai erről tegyenek bizonyságot. Add, hogy minden megmozdulásunk, munkánk és akarásunk egyedüli célja te légy. A Te nevedben imádkozunk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Krisztusról bizonyságot (tenni azt jelenti, hogy a mi életünket oda áldozzuk az ö tervei és céljai, szolgálatába.

Caballero Viola (Uruguai)

VASÁRNAP, MÁRCIUS 2 5.