Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-03-01 / 20. szám

OLVASD: Lukács 22:54-62.

“... ha vele együtt szenvedünk, hogy /vele együtt is dicsőüljünk meg.” Rónia 8:17.

£NGiEIM a kisfiam tanított meg arra, hogy mit is jelent valójában ez a kifejezés: “Vele együtt”. A kisfiam beteg volt, és én is vele együtt beteg voltam. Beteg voltam és rosszul éreztem magamat, mert szeretem őt. Tegnap este, miután megfürdött s mielőtt lefeküdt volna az ágyába, megint játszottam vele. Láttam amint mosolyog, hallottam amint kacag s éreztem, amint kis kezével húzza a hajamat. Telve volt örömmel; nem volt ez több vagy más, mint kisgyermekek megszokott öröme, de én mégis vele együtt örültem. Én is boldog voltam, mert szeretem őt.

így most már jobban megértem, hogy Isten hogyan osztozik velem az én nyomorúságomban, betegségemben, bűneimben és gyászomban, vagy örömömben. Ő az én Atyám, aki szeret engem, mert én az Ő fia vagyok. .

Szeretem-e én Krisztust eléggé, hogy részt tudjak vállalni az ő szenvedéseiben, amelyeket a Nagyhéten én értem vállalt magára? Ha igen, akkor egész biztosan fogom tudni annyira szeretni is, hogy az Ő feltámadásában is részem legyen. Ha vele együtt szenvedünk, vele együtt fogunk megdicsőülni is.

IMÁDKOZZUNK!

Atyánk, Te végtelenül szeretsz bennünket, és a mi terheinket Magadra vállalod. Tanits minket arra, hogy mi is magunkra tudjuk vállalni a mi atyánkfiainak terheit, és hogy a Te áldott Fiadnak, a mi Megváltónknak szenvedéseiben is részt vehessünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Szeretem Krisztust; ma részese vagyok az ö szenvedéseinek, holnap pedig az ő dicsőségének!

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 15.

Fry A. Stanley (Brazília)