Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-03-01 / 20. szám

OLVASD: Jelenések 3:8-12.

“Tudom a te dolgaidat (imé adtam lelődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.” Jelenések 3:8.

JÓIKOR megkaptam börtön-lelkészi kinevezésemet és

elmentem új állomás helyemre, a főbejáratnál ott állt a kapus. Addig nem akart beengedni, amig meg nem mondtam neki, mi járatban vagyok. Mikor a szándékommal tisztában volt, kinyitotta az ajtót, de csak éppen annyi időre, hogy be tudjak lépni. Aztán bezárta az ajtót úgy, hogy semmi kétségem nem volt: az ajtó be volt zárva.

Ha Krisztus tanítványainak a sorába be akarunk lépni, akkor Ő is ugyanilyen határozott magatartást tanusit velünk szemben. Csak mi nem börtönbe megyünk, hanem szabadságba. Mikor Pétert és Andrást elhivta tanítványainak, egyszerűen, de határozottan csak ezt mondta nekik: “Kövessetek engem és azt m vei m, hogy embereket halásszatok.” (Máté 4:19.) És ezzel a két ember előző élete mögött az ajtó be volt zárva.

Krisztus csak akkor vesz fel bennünket az Isten országának munkájába, ha mi akarunk menni. S amikor belépünk a munkába, bűneink és gyengeségeink mögött bezárja az ajtót úgy, hogy semmi kétségünk nem lehet: szabad emberek leszünk, Vele.

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Atyánk, köszönjük Néked azt, hogy ismerhetünk Téged és hogy a Te követőid lehetünk. Adj nékünk bölcs szivet, hogy az üdvösséget elfogadhassuk. Légy velünk a mi munkálkodásunkban, Krisztus nevében kérünk, aki igy tanított minket imádkozni: Mi Atyánk ... Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Be akarok lépni a nyitott ajtón, -hogy elfogadjam az üdvösséget, amit Krisztus kínál. McKee F. Cecil (Texas)

SZOMBAT, MÁRCIUS 10.