Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

OLVASD: János 17:1-8.

"Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre és monda: Atyám ... én ezekért könyörgök ..János 17:1-9.

ÖNÉLETRAJZÁBAN mondja el Steffens Lincoln a következő esetet;

— Kisgyermek koromban történt. A szomszédaszszony hirtelen igen beteg lett. Orvosért szalajtottak. Kora hajnalban lóra pattantam és vágtattam orvosért. “Derék fiú vagy”, — dicsért meg az orvos, — “mi ketten fogjuk megmenteni az asszony életét. Te már megtetted a magadét. Én is megteszem.'’ — Én azonban ellenkeztem. Azt mondtam, hogy az én szerepem még nem ért véget. Még valami vár rám. “Micsoda?” — kérdezte a doktor. “Imádkozni fogok érte, — mondtam, — mert a szomszéd asszony kért engem.” “Nagyszerű, — folytatta az orvos, — talán a legjobb, amit tehetek vele, az, hogy megmondom neki, hogy te imádkozol érte.”

Kétezer évvel ezelőtt a mi Urunk leborult és imádkozott. Imádkozott az övéiért. S valami csodálatos történt. A vereség győzelemre fordult. Az erőtlenség erővé változott.

Az év ez első hetében imádságban borulunk le mennyei Atyánk előtt. Ez a legjobb, amit tehetünk, — magunkért, családunkért, egyházunkért s az egész világért.

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Atyánk! Te buzdítasz minket imádságra. S Te ígéred nekünk, hogy megadod, amit imádságban hittel kérünk Tőled. Reád bízzuk nemcsak önmagunkat, hanem szeretteinket közelben és távol, a szenvedőket és betegeket, a mi gyülekezetünk tagjait és hazánkat s Reád bízzuk világunk sorsát. Irgalmazz nekünk Jézusban. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Imádságodat gyümölcseiről ismered meg te is és mások is.

Wall Ernő (New Yorkj

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 5 .