Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

OLVASD: II. Kor. 4:1-6.

“Mi pedig az Urnák dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Urnák leikétől.” II. Kor 3:17.

£ >GY kis indiai faluba érkeztünk egyik reggel. Több olyan keresztyén családot látogattunk itt meg, amelyek éppen akkor indultak el a keresztyén élet útján.

Az egyik otthonban igeolvasásban és imaközösségben vettünk részt. Kiléptünk a házból, hogy a poros úton továbbfolytassuk útunkat. Egy pillanatra visszatekintettem arra a kis házra, ahonnan kijöttünk. A háziasszony ott állt a napfényben háza ajtajában. Biblia volt a kezében. Azt kezdte ismét olvasni. Arca különös fényben ragyogott. A Szentlélek jelenlétét ott érezte szivében.

Ennyire megváltozik annak az embernek az arca, akire Krisztus dicsősége ráragyog. És ez az arc tovább ragyog dicsőségről dicsőségre. A dicsőség fénye nem tőlünk, emberektől származik. Istentől sugárzik a mi sötét arcunkra. Ez a fény betölti a testet és lelket és sohasem szűnik meg, amig annak fényét mi is visszatükrözzük.

IMÁDKOZZUNK!

Köszönjük Neked, Istenünk, hogy világosságoddal be ragyogsz kétségeink, félelmeink, aggodalmaink sötétségébe és reménységgel töltőd be életünket. Add, hogy lehessen a Te dicsőséged a mi szivünk állandó öröme. Úgy ragyogjon rajtunk a Te világosságod, hogy mások látva a mi jócselekedeteinket, dicsőítsenek Téged a mennyekben. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Ha átadjuk magunkat Krisztusnak, ö bőségesen és mértéken felül megad nekünk mindent, amit kérünk Tőle.

Scott R. Roland (India)

SZOMBAT, FEBRUÁR 18.