Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

“És erőlködtek azok az emberek, hogy visszajussanak a szárazra, de nem tudtak, mert a tenger háborgása növekedék ellenök.” Jónás 1:13.

IJÁRlMENNYIRiE valószínűtlennek látszik is, de a tapasztalat azt bizonyltja, hogy engedetlenségünkkel nemcsak a saját magunk, hanem mások romlásának is okozói lehetünk.

Amikor Jónás az Ur közelségétől megszabadulni próbált, ugyanakkor mások életét sodorta veszélybe.

Ha Jónás akkor engedelmeskedett volna Istennek, nem került volna sor ezekre az izgalmas pillanatokra. Nem ő engedelmeskedett azonban, hanem utitársai. “Azok az emberek nagy félelemmel félék az Urat és áldozattal áldozának az Urnák és fogadásokat fogadának.” (Jónás 1:16.) És ez térítette meg Jónást. Uj ember lett belőle. Megtanult imádkozni a veszélyek között a szabadulásért. Megtanulta, hogyan kell Istennek engedelmeskedni.

Ne gondoljunk mindig arra, hogy csak mások lehetnek “Jónások”, akik htunkat állják, akik akadályozzák elhaladásunkat vagy veszélyeztetik életünket. Néha mi magunk vagyunk mások “Jónásai”, akik embertársaink mukáját megnehezítjük, biztonságát veszélyeztetjük és Isten tervét akadályozzuk.

IMÁDKOZZUNK!

Add Atyánk, hogy mindig tudjunk engedelmeskedni a Te akaratodnak. Segits, hogy tudjuk úgy felhasználni a Te ajándékaidat, az életet, szeretetet, reménységet és Krisztust, hogy a mi életünkkel embertársaink javára tudjunk lenni, hogy másokat közelebb tudjunk vinni Krisztushoz. Jézus nevében kérünk. Amen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Istennel való békességünk elűzi mások szivéből is a békételenséget. Teter J. Dávid (West Virginia)

VASÁRNAP, FEBRUÁR 12.

OLVASD: Jónás 1:11-16, vagy Ap. Csel. 26:19-23.