Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

“Majd magához szóllitá a tizenkettőt és kezdé őket kiküldeni kettőnként.” Márk. 6:7. j^ILNE, a “Chirstopher Robin “könyvek írója egyszer gyermekkorában felmászott egy fára, de olyan szerencsétlenül, hogy leesett róla. A jelenetnek éppen szemtanúja volt két kis leány. Szerették volna tudni, hogy nem történt-e valami komoly baja, de nagyon szégyenlősek voltak s nem merték. Azok tanakodtak egymás közt, hogy melyikük kérdezze meg tőle. Végre abban állapodtak meg, hogy egyszerre kérdezik meg tőle, hogy hogyvan?! Úgy is tettek, szépen megfogták egymás kezét és együtt kérdezték: “Nagyon megütötted magad?”

Ketten együtt! Legtöbb nagy problémánkra ez a felelet. Mikor az apostolok első téritő útjukra kimentek, Mesterük igy bocsájtotta el őket, “kettőnként”. Virágvasárnap is két tanítványt küldött a faluba és két tanítvány készítette el a húsvéti bárányt is.

Milyen boldog az az otthon, ahol a házastársak együtt szolgálják az Urat. Milyen áldott az a barátság, amelyiket Jézus Krisztus szeretete kapcsol össze. Milyen mindenek felett való jó az, ha az Ur Jézus mondja a kételkedőnek: “Vedd magadra az én igámat és húzzuk együtt nehéz terhedet. Ketten nézzünk szembe a problémáiddal és kísértéseiddel, meglásd sokkal jobb lesz!” Ha igy megyünk, nevetünk minden lehetetlennek látszó dolgon és megtapasztaljuk, hogy ővele minden lehetséges.

IMÁDKOZZUNK!

öh drága Jézusunk, köszönjük, hogy társunk vagy az életben, köszönjük, hogy egyesülsz velünk és soha nem Magadra, hanem reánk gondolsz. Segits, hogy ez a kiváltság adjon nekünk mindenre erőt. Segits, hogy tudjunk élni a Te dicsőségedre. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Krisztus mondja: “Imé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28:20.) Dandk E. Norman (Anglia)

SZERDA, FEBRUÁR 8.

OLVASD: Márk. 6:7-13.