Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

OLVASD: Lukács 8:16-21.

“Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfíai közül, én velem cselekedtétek meg.” Máié 25:40.

yU'RGENYBV Iván, a nagy orosz regényíró írja le egyszer egy koldussal való találkozását. A szegény ember alamizsnát kért tőle. Turgenyev átkutatta minden zsebét, de egyetlen fillért sem talált benne. Igen nagy zavarba jött. Szégyelte is magát, de még inkább szeretett volna a szegény emberen segiteni. Nem tudott mit csinálni hirtelen, kinyújtotta a koldus felé a kezét és annak piszkos kezeit megszorítva igy szólt hozzá: “Sajnos, nem tudok segiteni rajtad testvérem!” A koldus ráemelte, tvéreres, szomorú szemeit, de kék ajkai egy pillanatra mintha mosolyra huzódtak volna és így válaszolt: “Nem baj testvér. Amit most adtál nekem, az olyan nagy ajándék volt a számomra, amit nem tudok eléggé megköszönni!”

Ez a történet nem csak Turgenyev embertársai iránt érzett nagy szeretetének a bizonysága, hanem annak is, hogy minden őszinte szeretetet megéreznek az emberek.

Vájjon a mi cselekedeteink fakasztanak-e mosolyt az emberek ajkán? Hát a szeretetünk, fakaszt-e melegséget az emberek lelkében?

IMÁDKOZZUNK!

Édesatyánk, segíts minket meg átnunk embertársaink szükségeit. Segits, hogy Tőled kapott áldásainkat ne tartsuk meg a magunk számára, hanem osztogassuk szét, nyitott szívvel, jó kedvvel. Hadd lássanak bennünk jó testvért az emberek. Az Ur Jézus nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Ha másokon segítünk, tegyük úgy, mintha imagán az Ur Jézuson segítenénk. Cook M. Josefine (Illinois)

HÉTFŐ, FEBRUÁR 6 .