Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

OLVASD: Máté ev. 18:15-20.

“Bizonyára az Ur van e helyen és én nem tudtam." I. Mózes 28:16.

JGY fiatal asszony mondotta nekem egy alkalommal: “Szeretném, ha Isten valami álomban beszélne hozzám és elmondaná, hogyan segíthetném egyházunkat újra virágzó gyülekezetté válni." — Darabokra hulló egyháza közepette ő még mindig valami égi hangra várt, mielőtt megmozdult volna.

Napjaink egyik tragédiája az, hogy a legtöbb keresztyén nem hallja Isten szavát mai eseményeinkben és a megszólítást emberi lelkeken keresztül.

Menekültek, az alkohol áldozatai, foglyok, bűnözők és számtalan lélek vár arra, hogy Krisztust hozzájuk vigyük. Ezek, és még hány más alkalom, világosabban küld minket, hívőket, a szeretett és áldozat szolgálatára, mint akármilyen titokzatos hang.

Túlságosan elborít minket egy csomó hamis elképzelés Krisztus és az Ő országa felől, miközben nem látjuk meg Őt a mindennapi eseményekben és a körültünk jövő-menő emberekben. A felénk kiáltó szükségben beszél hozzánk Isten, fiatalokhoz és felnőttekhez egyaránt. Hangja aligha lehet hangosabb!

IMÁDKOZZUNK!

Istenünk, ébressz fel minket szavad meghallására az élet minden zajának és forgatagának közepette is. Adj nekünk belső, lelki világosságot, hogy látni és érteni tudjuk akaratodat ott is, ahol mások elveszítenek téged szivükből. Az engedelmesség leikéért könyörgünk, hogy akaratod nyilvánvalóvá legyen általunk is az emberek előtt. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Isten beszél hozzánk mások szükségeiben.

Fernando I?. Rjchárd (Fülöp-szigetek)

VASÁRNAP, JANUÁR 29.