Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

OLVASD: Filippi 2:5-11.

“Ha nem jöttem volna ...” János. 15:22.

/

J N még sohasem voltam a mennyországban. Még eddig nem volt alkalmam belelátni a mennyei dicsőség szépségeibe.

Hogy is tudnék emberi elmémmel szavakat találni rá. hogy milyen jó lehet ott. De azt tudom, hogy ott kimondhatatlan tisztaság, szentség és boldogság honol.

Ha én ott lehetnék, tudom biztosan, hogy semmi pénzért nem jönnék ide le a földre, ahol olyan sok könny és verejték van. Ahol a bűn és a halál uralkodik.

Igazán nagy áldozat lenne részemről.

Senki sem tenné meg. Elképzelhetetlen.

És Valaki mégis megtette.

Jézus.

Miért tette? Vájjon miért?

Mert nem volt más megoldás. Mert idelent a földön az emberek Ádámtól kezdődően a bűn rabláncaiban sínylődnek.

Mert a bűn ELVÁLASZT Istentől.

Mérhetetlen szakadék lett Isten és ember között.

Ezért jött Jézus. Ezért vállalta a kereszthalált. Énérettem ... Hogy vérével megváltson ... Szabaddá tegyen ...

Rajtam áll, hogy elfogadom-e. Egyedül csak rajtam.

IMÁDKOZZUNK!

Édes Atyám, köszönöm Tenéked Jézus Krisztust. Hogy ÉRETTEM halálra adtad őt a Golgotán. Köszönöm, hogy egészen biztos lehetek üdvösségem felöl. Én most, e mai napon Megváltómul fogadom őt. Hálát adok Néked Atyám Jézusért, Amen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Jézus mondja: "... Én azért jöttem, hogy ÉLETÜK legyen, és bővölkedjenek ...” (János 10:10.)

C§apó Ferenc (Maryville, Tenn.)

PÉNTEK, JANUÁR 27.