Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-09-01 / 23. szám

HÉTFŐ,SZEPTEMBER 10.

OLVASD: Zsoltárok könyve 5:1-5. “Imádkozzanak érte szüntelen.” Zsolt. 72:15.

IflTVANY ember volt. Szülei néhány éve meghaltak.

Isten megkímélte őket attól a szomorúságtól, hogy lássák fiukat, mint távolodik el jobban és jobban Isten útaitól. Felesége és négy gyermeke reszkettek, mikor részegen hazajött.

Rokonai és barátai — akik ahhoz az egyházhoz tartoztak ,ahova szülei — szüntelenül imádkoztak érte, de látszólag eredménytelenül. Kitartóan, hittel tovább imádkoztak. Ő meglátta bűneit, felismerte megkötözöttségeit, elesettségét és kérte Isten segítségét. Most felszabadult, megváltott ember.

Milyen nagy változás történhetne mások életében, ha életüket, aggodalmakkal, problémákkal együtt imádságunkban az Ur elé vinnénk.

Fiatalok életében néha úgy látszik, mintha a szülői szeretet, figyelmeztetés, gondoskodás leperegne róluk. A kisértések között messze eltérnek a helyes útról, de a szülők hűséges imádsága, előbb-utóbb meghallgatására talál.

IMÁDKOZZUNK!

Áldott Urunk, köszönjük, hogy Te mindig békességes gondolattal vagy irántunk. Segíts, hogy végtelen szeretetedet ne viszonozzuk gonosszal. Megváltó Urunk nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Ma hűséggel imádkozom a másikért.

Wanquist Vilmos (Svédország)