Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

OLVASD: I. Péter 4:12-19. “Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megta­nuljam a Te rendeléseidet.” Zsoltárok 119:71. frZ egyik bajorországi menekült-táborban karácsonyi úrvacsorázásra készültek. Egyik fiatal ember, akinek otthon mindene megvolt, és tejben-vajban fürödhetett, de most velünk együtt a menekültek keserű kenyerét ehette csupán, arra kért, hogy engedjük őt is úrva­csorázni. Elgondolkoztam. íme, itt van ez a fiatal lélek. Odahaza nyitva állt előtte a sokféle szórakozás. Gond­talanul élte könnyelmű életét. Csak a mozi után vágya­kozott, és kártyázással, rossz barátokkal töltötte el az idejét. Szivében nem volt semmi vágyakozás sem Isten után. Nem ért rá magábaszállni. Nem jutott ideje Isten színe előtt megcsendesedni. Csak a léha barátok után vágyott a szive. Mennyire más most. Ő is más emberré lett. És a szivében szomjúság támadt Jézus Krisztus után. Mert a lélek szomjúságát semmi más és senki más nem tudja megelégiteni, csak Isten. És őhozzá egye­dül csak Jézus Krisztuson keresztül lehet járulni. Nincsen semmi más út sem. “Mint az áléit bús virága megújító harmatot; Vérző szivem fájdalmára CSAK. TE hintesz balzsamot! Könnyű sorsom terhe rajtam, ha imára nyílik ajkam.” IMÁDKOZZUNK! Égi Atyám, a bünbánat énekszavával járulok most Hozzád: “Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Te előled elrejtenem semmit sem lehet; Látja lelkem minden bűnöm, melynek átka sújt, Vedd le rólam, óh, Úristen, vedd le ezt a súlyt!" Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Jézus mondja: “Jöjjetek Énhozzám mindnyájan, akik meg­fáradtatok és megterheltettetek, és Én megnyugosztlak titeket." (Máté 11:28.) Csapó Ferenc (Maryville, Tenn.) SZERDA, JANUÁR 25.

Next

/
Thumbnails
Contents