Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-09-01 / 23. szám

OLVASD: Zsoltárok könyve 62:1-8.

“Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; Tőle van az én szabadulásom." Zsoltárok 62:2.

QSAKNEM mindenki ismeri Robinson Crusoe történetét. Viharba került a tengeren. Csodával határos módon mégis megmenekült. A hullámok egy szigetre sodorták, ahol hosszú éveket töltött egyedül, hihetetlen próbák között. Megtanulta, hogy megmaradása érdekében használnia kell minden emberi ügyességét, megmenekülése azonban csak Istentől jöhet.

Egy alkalommal csónakot faragott ez a Robinson Crusoe egy nagy fatörzsből, hogy azon próbáljon megszabadulni a szigetről. Mikor készen lett a csónakkal, akkor vette észre, hogy az túl nehéz. Képtelen volt levinni a vizre. Keserű kétségbeeséssel ült le a partra és hozzá kezdett sírni. Mit tegyen? És akkor villant fel előtte, hogy nemcsak az ember, hanem Isten is munkálkodik. Egy nagy mélyedést ásott tehát a csónak körül s azt egy árok által összekötötte a tengerrel. Jött a tenger dagálya. Az árkon keresztül behatolt a viz a csónak körüli mélyedésbe, s lassan felemelte az alkotmányt. Amit ember egyedül nem tudott elvégezni az megvalósult Isten segítségével.

IHát te (beépited-e az életedbe azt, hogy Ő is munkálkodik. Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. Tőle van a mi szabadulásunk.

IMÁDKOZZUNK! '

Ur Isten, Te felruháztál bennünket erővel és bölcseséggel. Hadd lássuk ezekben a Te örökkévaló dicsőséged sugarait. Te vagy minden erő és bölcseség igazi forrása. Tégy bennünket alázatosakká és hálasakká a Te ajándékaidért. A mi Megváltónk nevében kérjük. Amen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Az Ur az én erősségem és bölcseségem.

Baker Ferenc (Anglia)

VASÁRNAP, SZEPTEMBER 2.