Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-09-01 / 23. szám

CSENDES PERCEK — QUIET MOMENTS

t Hungarian Edition of THE UPPER ROOM.

IV. évf. 1956, szeptember-október 23. sz.

Ci m I a p u n k :

Delacroix: KRISZTUS A VIHARBAN.

Delacroix Jenő (1798-1863), a francia művészetben a romantikus mozgalom vezére, méltán hires lelki indulatokat kifejező, mozgalmas festményeiről. Ilyen drámai müve az is, melynek teljes cime: KRISZTUS A VIHARBAN A GENEZÁRET TAVÁN. A kép kusza és nyugtalan vonalai, a szin-kontrasztokkal együtt, híven ábrázolják az életveszedelemben viaskodó emberek belső lélekviharzását.

A kép szemlélője a jelenet részesének érezheti magát. Hogy tombol a vihar! Hogy dühöngenek a hullámok! Csaknem fölforr ul már a csónak! Egyik tanítvány az evező után nyúl, melyet kiragadott kezéből a hullám. Már csak kettő evez, de azoknak is ereje fogytán van. A kormányos is elvesztette már uralmát a csónak fölött.

Rémület lett úrrá a tanítványokon. Hát vége mindennek. Hát mindnyájan elveszünk? Középen a kitárt karú tanítvány Jézusra irányítja a figyelmet, aki a kétségbeesés és rémület közepette nyugodtan alszik a hajóban.

Hitünk bizonyossága, hogy az élő Krisztus ma is velünk van viharok és feszültségek között, háborúságok és bizonyta'anságok mai idején. Hitünk tudja, hogy mind a szél, mind a tenger engednek Neki. (Márk 4:41.) Ne nyugtalankodjék hát szivünk, se ne féljen, csak bizzunk őbenne. (János 14:1.) Halálos veszedelemben is.

A mi korunkban a “Dorchester” hadihajó négy táborilelkészének haláltmegvető önfeláldozása e hit beszédes példája. Amikor hajójukat megtorpedózták az északi Atlanti-óceánon, egyetértő hittel adták át mentőöveiket s mentek a jeges tenger hullámsirjába, hogy az ő önfeláldozásuk árán más négy ember megmeneküljön. “Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.” (Zsoltárok 23:4.)

Copyright by The Upper Room. Used by permission.