Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

OLVASD: Lukács 12:15-21.

“Monda azért nekik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonban való bővölködésben van az embernek az ő élete.” Luk. 12:15.

JÉZUS befejezve a példázatot a bolond, gazdag emberről, még hozzá tette “így van dolga annak, aki kincset takar magának és nem az Istenben gazdag.” (Lukkács 12:21.) Ez az ember, akit az Isten nagyon gazdagon megáldott, nem tudta rászánni magát arra, hogy másoknak, a szegényeknek és szükölködőknek is juttasson a rábízott javakból. Hogy a hálás szivek könyörgésében az ő neve is Isten elé szálljon bizonyságképen és hogy boldog eszköznek érezze magát az Isten kezében.

Megtagadta azt a kivételes szolgálatot, amire Isten módot adott neki. Ez az ember álnok volt és többé nem volt gazdag Istenben. Az ő bűne az lett, hogy amit meg kellett voma cselekednie, azt nem cselekedte meg.

Az önzés igen hamis bálvány nagyon sokszor a mi életünkben, tiszteljük és becézgetjük és ezer kifogással takargatjuk. Romboljuk le életünkben a magunknak élést, ezt a hamis bálványt és legyünk Isten országának hü sáfáraivá, hogy mások adjanak hálát Istennek miérettünk és szolgálatunkért.

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei édes Atyánk! Nyisd meg a mi szivünket és töltsd meg szeretettel, felelőséggel és segítésre való készséggel, hogy segítsünk a mások teherhordozásában, .hogy tudjuk megosztani embertársainkkal azt, amit nálunk helyeztél el. Engedd, hogy legyünk olyan sáfáraid, akikben örömöd telik. Krisztus szerelmére kérünk. Amen.

PÉNTEK, JANUÁR 2 0.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Aki én utánam akar jöni„ tagadja meg magát és vegye fel az ő Keresztjét.” (Márk 8:34.)

Banqueiro C. Trujillo (Mexikó)