Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

PÉNTEK, JANUÁR 13.

OLVASD: János 15:18-23.

“Amiképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra.” János 17:18.

LEHETSÉGES az, hogy mi, emberek, Isten szemében annyi sokat érünk, mint amiről a szent iró beszél? Mily nagyszerű dolog, hogy Urunk elküld bennünket, mint az o követeit, hogy bizonyságot tegyünk az Ő igazsága mellett. Megtanított bennünket arra, hogy az egyik legáldottabb dolog szolgálni az Ő nevében és ígéretté. Elgondolkozhatunk azon, vájjon a mi korlátoltságunk és gyöngeségünk nem vezet-e sikertelenségre? A mi elért gyönge eredményeink nem hagynak-e majd szégyenben és reménytelenségben?

Emlékezem egy kis városban nemrég tett látogatásomra. Egy cipőüzlet kirakata előtt állottam meg. A hatalmas üvegtábla meg volt repedve. A repedések különös összevisszaságban cikáztak mindenfelé. Nem tudom elfelejteni azt a nagy plakátot, mely az ablakban függött ezzel a felirattal: “Lehet, hogy az ablak repedezett, de az árú tökéletes.”

Lehet, hogy életünk viharvert, megrongálódott, de Isten arra hiv el, hogy a lehető legjobbat és legtöbbet tegyük keresztyén életünk és szolgálatunk terén. Az Ő hatalma és kegyelme képessé tesz bennünket arra, hogy tökéletes dolgokat hozzunk létre ebben a széltört, szomorú világban.

I MÁDKOZZU N K !

Atyánk, oly sokszor megtörténik az, hogy gyöngeségünk és bűneink miatt nem munkáljuk a Te dicsőséged úgy, mint tehetnénk. Az erős lelket újítsd meg bennünk. Küldj ki bennünket megújhódott lélekkel ebbe a bűnös világba, hogy lehessen drága és szent aratás dicsőséged számára. Megváltónk nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Uram, mit akarsz, hogy tegyek és mivé akarsz, hogy legyek?

Brown W. Arthur (Ontario)