Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-03-01 / 20. szám

“És mikor ezeket beszélték, megálla maga Jézus őközöttük és monda nékik: Békesség néktek!" Lukács 24:36.

[<GY este újból zárt ajtók megett gyűltek össze a tanítványok, mert féltek a zsidóktól. Mióta megfosztották őiket Uruktól, oly árváknak és elhagyottaknak érezték magukat. Tanácstalanok voltak és féltek. Éppen ezért leírhatatlan örömet szerzett nekik Jézus, amint hirtelen megjelent közöttük. Szinte nem akarták elhinni, hogy Ő az. A meglepetés és a váratlan öröm zavarodottá tette őket. Csak Jézus szelíd szava: “Békesség néktek!’’ és sebeinek feltárása nyugtatta meg zaklatott lelkűket.

Az idők folyamán megszámlálhatatlan esetben fordult már eiő, hogy fájdalom, veszteség, bátortalanság vagy kétségbeesés, hitben és imában Őhozzá fordította az emberi sziveket. Jézus a jó 'Pásztor, kinél vigasztalás és enyhülés van.

Mielőtt dicsőségébe visszatért volna az Ur, tanítványaira nemcsak feladatot bízott, hanem egy gazdag ígérettel is megajándékozta őket: “Veszitek a Szent- Leiket, aki megerősít és felruház benneteket mennyei erővel.’’ Nekünk, késői tanítványainak is az a kötelességünk, hogy minden időben tanúbizonyságai legyünk Neki.

IMÁDKOZZUNK!

Mindenható mennyei Atyánk! kérünk, ajándékozd nekünk a Te drága jelenlétedet és segíts, hogy meghaljon bennünk az “én” és csak Éretted éljünk. Add, hogy a Te isteni szereteted ösztönözzön bennünket jócselekedetekre, hogy mi jó munkások lehessünk a Te szőllöskertedben. óh, add azt a békességet, mely minden értlmet meghalad. Az Ur Jézus szeretete által, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Krisztus szeresteiével és békességével győzi meg a világot.

McLellan M. C. (Alberta)

SZOMBAT, ÁPRILIS 7.

OLVASD: Lukács 24:36-40.