Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)
1956-03-01 / 20. szám
OLVASD: János 20:24-29. “És feleié Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!’’ János 20:28. £ GY este, amikor a tanítványok ismét együtt voltak, a feltámadott Jézus megjelent nekik. Tamás, aki hiányzott, társai (beszámolóját nem hitte el. Egy héttel később, az összegyűlt tanítványok között, már Tamást is ott találjuk. Jézus ismét megjelent előttük. Igazán nem tudjuk, mit csodáljunk jobban: szelíd dorgálását, vagy türelmét, amikor azt mondja Tamásnak: “Ne légy hitetlen, hanem hivő.” A tanítványok magatartásában önmagunkra ismerhetünk. Hányszor megszégyenülünk az isteni jóság bősége miatt és kénytelenek vagyunk Tamással együtt felkiáltani: “Én Uram- és én Istenem.” Krisztus elveszithetjük az által, hogy ihiányzumk az istentiszteletekről. Máskor a közömbösségünk miatt veszítjük el Őt. Vagy a hitetlenségünk zárja el tőlünk, hogy a szivünkben munkálkodjék. Jézus pedig ma sem változott. Ő ma is kegyelmes; szeretetét nem zárja el előlünk. Ahogy Tamásnak megadta a lehetőséget, hogy saját maga győződjék meg a valóságról és ne kételkedjék az élő Krisztusban, úgy adja meg nekünk is az alkalmat a megváltásra. “Békesség néktek ..monda Jézus és ez a békesség életünkben és halálunkban velünk van, ha Urunk megváltását bírjuk. IMÁDKOZZUNK! Szent-Lélek Ur Isten! Kérünk, segíts hozzá bennünket, hogy bűneinktől megtisztulva, Téged, a leg'őbb jót és szeretetet, ősziifte szívvel szolgálhassunk. Erősítsd meg a mi hitünket, hogy megújult életünk kedved szerint való legyen. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: “Boldog, akik nem látnak és hisznek.’ (Ján. 20:29.) Qrawford L, E, Aiben (Észak-irország) KEDD, ÁPRILIS 3.