Csendes Percek, 1955 (3. évfolyam, 12-17. szám)

1955-01-01 / 12. szám

FEBRUÁR 15.

“Bétölt az idő és elközelitett az Istennek országa: térjetek meg és higyjetek az evangyéliomban." Márk. 1:15. Olvasd: Ján. 3:6-12.

"Az, ismeretlen ember” cimü hires könyvében Carrel

Alexis elmondja az emberiségnek arra irányuló törekvését, hogy az életét meghosszabbítsa. Tudósok hoszszú órákat töltenek tanulmányokban és kísérleteken, hogy feltalálják az emberi élet meghosszabbításának titkát. Röntgen-sugarakkal, oxigén-adagolással, vérátömlesztéssel próbálják a testi életet meghosszabbítani. Veszélyes operációnak és fájdalmas gyógykezeléseknek vetik magukat alá sokan abban a reményben, hogy úgy tovább élhetnek.

Ez a könyv azt mutatja meg nekünk, hogy milyen sokra becsüli az ember ezt az evilágban való, átmeneti életet.

S mit cselekszünk annak érdekében, hogy lelkeinket mentsük meg, hogy bővölködő életre jussunk: az Isten jelenlétében megélt, dicsőséges életre? Csaknem semmit.

Ez az élet, — a Krisztusban való új élet — azonban mindannyiónk számára elérhető, akiket Isten Krisztusban erre rendelt el. Ingyen, kegyelemből nyerhetjük el azzal, ha a múltúnk bűneit egyszerűen megbánjuk, Krisztust a szivünkben elfogadjuk és magunkat naponkénti szent életre odaszenteljük.

IMÁDKOZZUNK!

Atyánk, segíts átértenünk, hogy a test csak sár és múlandó; de a lelkünk örök életre rendelt lélek, a Te Lelkedből való. Vezess minket szent életre. Jézus nevében. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Életünk mértéke: nem annak hosszúsága, hanem annak mélysége. Franco Tavares (Brazília)