Csendes Percek, 1955 (3. évfolyam, 12-17. szám)

1955-01-01 / 12. szám

JANUÁR 27.

“Az Ur küldött engem, hogy prófétáljak e ház ellen és e város ellen mind e szókkal, amelyeket hallottatok.” Jer. 26:12. Olvasd: Jer. 26:12-16, vagy Máté 20:20-28.

|]GY nap Jeremiás a templom udvarán állva beszélt a néphez, felhívja őket bünbánafra. A papok a próféták és a nép elfogták őt és ezt kiáltották: “Halállal kell lakolnod” (Jer. 26:8.) Rövid védekezésül fenti textusunk szavait mondta el.

A vádlók nem tudtak eléggé csodálkozni mer 'sz védekezésén. Mindinkább növekedett a tisztelet iránta, amint mondta: “Én magam pedig imé kezetekben vagyok, cselekedjetek velem, amint jónak és amint helyesnek tetszik néktek.” (Jer. 26: 14.) A felelősséget teljesen rájuk hárította.

Jeremiást felmentették. Az ítélet ez volt: “Nem méltó ez az ember a halálra: mert az Urnák, a mi Istenünknek nevében szólt nékünk!” (Jer. 26:16.)

Mert az Isten Lelke volt Jeremiásban, azért helyesen látta saját életét. Ugyancsak helyesen látta a maga és népe viszonyát Istennel szemben. Azoknak, akik Istent szeretik és engedelmesen követik, mindenkor megadta, hogy helyesen ítéljék meg az életet.

IMÁDKOZZUNK!

Mi Atyánk, Te mindenkor ihletted szolgáidat arra, hogy az életet helyesen ítéljék meg. Ajándékozz meg minket az életbölcsességgel, amit a Hozzád kitartóan ragaszkodók életében látunk. Kérünk, hadd legyen Krisztus értelme bennünk. Az ö nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Az életet Isten szerint altkor nézzük, ha Krisztus lelke és értelme szerint tesszük azt.

Chjlcote Russel Q, (Tennessee)