Csendes Percek, 1955 (3. évfolyam, 12-17. szám)
1955-01-01 / 12. szám
“Ne félj, írért megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!’’ És. 43:1. Olvasd: És. 43:1-7 vagy Luk. 12:27-32. flAM repülni tanult, hogy megszerezze a repülőgépvezetői engedélyt. Egyik nap, mikor a repülőtérre érkezett, erősen fújt a szél. Várnia kellett a repüléssel, hogy a szél egy kicsit megcsendesedjék. Ekkoi a repülést ellenőrző tiszt megadta a jelet, hogy a repülést meg lehet kezdeni. Az oktatö és a tanítványa beszállt a gépbe, hogy a repülőoktatást megkezdjék. A tanítvány ült a kormánynál. A repülőgép felemelkedett és nyugodtan szállt.. Hirtelen erős légáramlatba került. A tanítvány megijedt. Félelem kezdett úrrá lenni felette. S akkor megszólalt az oktató hangja a beszélő csövön keresztül: — Ne félj! Tartom a kormányt! Micsoda megnyugvást jelentett ez a szó a fiam számára, aki remegve gondolt arra, hogy ez a repülő kaland minden pillanatban végzetesre fordulhat! A veszélyes élmény és a megnyugtató szó eszébe juttatta azt a még sokkal csodálatosabb megnyugtató erőt, amelyet akkor tapasztalunk, mikor érezzük, hogy Isten a legsúlyosabb veszélyben is olyan közel van hozzánk. Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy. Fiam azóta elhatározta, hogy a lelkipásztori hivatásnak szenteli életét. IMÁDKOZZUNK! Mennyei Édesatyánk, segíts, hogy úgy induljunk el mindennapi munkánk folytatására, hogy szüntelen érezzük megtartó szeretetedet és a Te benned való hit felemelő erejét. Taníts, hogy hogy abban a reményben tudjuk munkánkat végezni, hogy azoknak, akik Téged szeretnek, mindenek egyformán javukra szolgálnak. Jézus nevében kérünk. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Isten szeretete reményteljes emberekké tud formálni. George W. Moore (Ontario) JANUÁR 18.
