Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-03-01 / 2. szám

“Az Ur kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön ...” Zsolt. 103:17.

Z egyik nagyvárosi missziói otthon vezetője pénzt szeretett volna keríteni néhány környékbeli szegény gyermek karácsonynapi ebédjére.

Meglátogatta a város egyik dúsgazdag üzletemberét, aki hires volt jótékonyságáról. “Hajlandó lenne gondoskodni ötven arra méltó gyermek karácsonyi ebédjéről?” — kérdezte az otthon-vezető.

“Szó sem lehet róla!” — hangzott a gyors felelet. “Miért nem?” — kérdezte az otthonvezető. “Mert az arra méltó gyermekek nem érdekelnek” — válaszolta az üzletember; de amint a csalódott otthon-vezető már távozni készült volna, igy folytatta: “Ha azonban valahol ötven, arra teljesen érdemtelen gyermeket talál, készséggel fedezem valamennyinek az ebédjét!”

Ez az üzletember tisztában lehetett az Evangélium lényegével. Mindaz, ami Jézus Krisztuson keresztül adatik, csak Isten ingyenvaló kegyelméből lehet a miénk, méltatlan bűnösöké.

Ingyen kegyelem, hogy a szemeink megnyílhatnak az Ő igazságainak meglátására. Ingyen kegyelem, hogy bűneinket a Jézus vére elmossa. Ingyen kegyelem, hogy naponta vezet a mennyei város felé. Ingyen kegyelem, hogy egy napon általvisz az ő örökkévaló dicsőségébe, ahol majd szinről színre szolgálhatjuk őt.

örökkévaló Isten, mindenestőlfogva méltatlan, megvetnivaló bűnös vagyok, aki naponta indulataimmal, szavaimmal és cselekedeteimmel sokképen vétkezem ellened. Mégis nagy bizakodással járulok elibéd, az én Uram a Jézus Krisztus által, aki bűneimért megfizetett. Kérlek, segíts a mai napon is győzelemre bűneim felett és használj fel embertársaim és a te országod javára. Ámen.

Olvasd : Rám. 5:1-11.

Baker Eric (Anglia).

MÁRCIUS 12.