Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1953-03-01 / 2. szám
MÁRCIUS 7 . “Te vagy az Isten, aki látsz engem ...” I. Móz. 16:13. QY ÉRMÉK KOROMBAN Isten tekintete igen valóságos volt számomra. Úgy gondoltam, hogy az ő tekintete előtt állandóan nyilvánvaló minden én hibám és gyarlóságom. Azt hittem, hogy Isten állandóan birálva figyeli életemet, hogy minden egyes vétkes cselekedetemet számbavehesse. Úgy gondoltam, hogy sem szeretet, sem részvét nincs az ő tekintetében. Kényelmetlen és félelmetes érzéssel töltött el, hogy az ő tekintete elől sehová sem rejtőzhetem. Felnőtt koromban még mindig magamon érzem Isten tekintetét. De most már tudom, hogy másként néz ő énreám, mint azt én eleinte gondoltam. Tudom, nem minden cselekedetem és gondolatom kedves Ő előtte. De azt is tudom, hogy Ő szerető és megértő Édesatyám is. Mindenkor a szeme előtt vagyok, de nem csupán azért, hogy helytelenségeimet megítélje, hanem azért is, hogy védjen és gyengeségeimben megvigasztaljon. Mily nagyszerű bátorítás ez az én számomra! Ő lát engemet! “Miként az Édesatya szánja az ő gyermekeit, úgy szánja az Ur mindazokat, akik félik Őt.” Édesatyáin, köszönöm néked, hogy az Ur Jézus Krisztus általi engem is gyermekeddé fogadtál és ö áitaía tégedet én is Édesatyámnak szólíthatlak. Hadd élhessek mindenkor a Te jelenléted ben. őrizz meg a mai napon is attól, hogy a te akaratod ellen vétkezzem, sőt, úgy irányítsad minden én gondolataimat, szavaimat és munkáimat, hogy azokon a Te jótetszésed mindenkor megnyugodhasson. A Jézus érdeméért kérlek, ÁMEN. Thaeler Margit (Nikaragua). Olvasd ; Zsolt. 34:1-23.
