Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1953-01-01 / 1. szám
FEBRUÁR 6. “El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek.” Zsid. 10:25. E GYETEiMI tanulmányaim közben — melyet egy idegen városban folytattam — kiválasztottam az egyik templomot és oda jártam istentiszteletet hallgatni. Csakhamar barátok vettek körül, meghívásokat kaptam és közösségbe jutottam egy új környezetben. — A barátság, amit akkor kötöttem, ma is gyümölcsöző. Azalatt az idő alatt, mig ott tartózkodtam szóba elegyedtem egyik osztálytársammal. Úgy vettem ki szavaiból, hogy boldogtalan és elégedetlen. — Nem tudtam megbarátkozni senkivel ebben a városban — panaszkodott. Amint tovább beszélgettünk, megkérdeztem tőle, hogy melyik templomban szokott istentiszteletre menni. — Templomba? — kérdezte meglepetéssel — én sohasem szoktam templomba járni, — mondotta. Nem is tudtam rávenni, hogy jöjjön velem templomba. Ekkor éreztem, hogy milyen boldogság a közösségi istentisztelet! Szükségem volt keresztyén testvéreim barátságára. Szükségem volt azoknak az istentiszteleteknek a szellemére, fegyelmező erejére, útmutatásaira. A templom a mi Atyánknak háza, ahol a bűnösöket megmentik és ahol a szentek megépíttetnek. óh, Uram, mi szeretjük a Te ‘‘Jelenlétednek házát” ezt a nagy világosságot egy szűkös világban. Bárcsak tudatára ébrednénk a Te jelenlétednek, amikor együtt imádunk téged, lélekben és igazságban. Megváltónk nevében könyörgünk. ÁMEN. 0 l v a d s : Zsid. 10:19-25. Emerson S. Laura (Indiana).